A MÁV Sportegyesület ’majdnem’ elfelejtett Tornaszakosztálynak története.
Igen! és ezzel a ’kis’ visszaemlékezéssel szeretném visszahozni az emlékezetekbe, hogy létezett Szolnokon Tornaszakosztály, tornászokkal, akik segítették ezt a felmérhetetlenül nehéz, nagy kitartást, elkötelezettséget igénylő sportág, hosszú ideig történő fennmaradását és sikereit.
Szeretném ha ez a rendkívüli kis cikk még sokáig megmaradna mindenki emlékezetében, aki elolvasta és tovább adta tartalmát.
A visszaemlékezést én, Beregszászi Gézáné /Balázs Julianna/ szeretném megtenni, mivel pontosan le tudom dokumentálni e’ sportág és szakosztály történetét 1955-től- 1983-ig, mivel ezen időszak alatt aktív,versenyt nyert tornász, később u.itt az egyesület Tornaszakosztály edző, vezetője, Megyei Tornaszövetség elnöke, az Országos Tornaszövetség összekötője voltam.1983 nyarán elköltöztem
Szolnokról, a tornát átadtam.
Szolnokon a torna sport 1955 - 60-as években az általános iskolákban, a gimnáziumokban, szakközépiskolákban már működött, hihetetlen nagy munka és rossz körülmények között.
Az eredmények ekkor sem maradtak el, mert a megyei és országos versenyeken dobogós vagy a’közeli eredmények voltak.
Ezek közül a tornászok közül /többek között én is/ kerültek ki és lettek a szolnoki Vörös Meteor Tornaszakosztály versenysportolóinak első, alapbázisát képviselő - eredményeket elért - fiú-lány tornászai. Átszervezés során, az MTE, még később a MÁV-MTE lett a gazdája a Tornaszakosztálynak és itt már csak lánytornászok voltak.A versenysport a MÁV-MTE név alatt, a versenyeredmények elérésével teljesedett ki 1982-ben.
Az egyesület „naprakész” igazi munkáját, a sportolók versenyre való felkészítését 1978-tól vehetjük figyelembe.Szükséges ezt megjegyezni azért, mert a torna sport az előző évekhez képest rengeteget változott, sokkal összetettebb,erősebb elemeket, pontosabb, esztétikusabb kivitelezést igénylő sport lett, amely maga után volta az edzők naprakész szaktudását /női-ffi edző/, balett és ritmikus gimnasztikával történő kibővítését, az edzőtermek, a szerek modernizálását és legfőbbképpen az utánpótlás megszervezését.
Sajnos ezek a feltételek nem voltak adottak, így kemény küzdelmek árán, csak később jutottunk az edzőteremhez, szerekhez és a megfelelő edzőkhöz.A versenysportra érett tornászoknak, a megfelelő szereken történő igazi képzéséhez a budapesti Postás SE, a KSI nyújtott segítséget, az Országos Tornaszövetség /Forgács Róbert, Bejek Gézáné,Müller Kati/közbenjárásával.A tornászokkal a hétközbeni edzések mellett, hétvégeken felutaztunk Budapestre a versenyszereken történő edzésekre./Itt biztosított volt az ugrógödör, gerenda, korlát, ugró ló./
A tornászok jó tanulók voltak, a napi-esti edzés nem ment a tanulásuk rovására.
A versenyre készülés közben a szakosztály több háziversenyen/pl. a jászberényi tornacsapattal/ és bemutatón vett részt.
Az utánpótlás megszervezését sikeresen megtettem és így, az óvodás és az 1-2-ik osztályosokból,~ 90 tornásznál kezdtük meg lerakni az alapokat, több edzővel és kidolgozott hosszútávú edzéstervekkel
Az edzői munkát 1978 előtt társadalmi munkában végeztem, majd másodállásban a többi edzővel tartottuk az edzéseket.Az utánpótlás nagyon jó volt, szépen fejlődtek a tornászok.
A versenytornászok igazi munkájának gyümölcs 1982-ben érett be, igazi versenyeken/itt vegyük figyelembe a fent leírt körülményeket/:
/Szolnok város torna-
sportjánakéletében a
legjobb eredmény /
Tornászcsapat tagjai:Bulyáki Judit,Czékus Orsolya,Hamza Tímea, Németh Ingrid, Sáfrány Beáta,
Végh Renáta,Király Ildikó,Új Anikó, Dudás Anita
Edzők: Beregszászi Gézáné, Mester Lajos
Köszönet a verseny és utánpótlás kis tornászainak /név szerint tudom kik Ők/!
Hálás köszönet mindenkinek, akik sokat segítettek a siker elérésében!
Remélem, hogy a visszaemlékezésem nem engedi elfelejteni, hogy volt Tornaszakosztály, amely eredményes volt a kitartó munka és nehézségek ellenére is.
Legszebb és legjobb visszajelzés, hogy a tornászokból nagyszerű, értékes emberek lettek és nem felejtették el a torna szépségét!
Köszönöm, hogy ez szép munka megadatot nekem:
Beregszászi Gézáné
Gyenesdiás,2016.01.25.